Az Ajta – pataka felső folyásán fekszik, a Baróti – hegység lábánál, Szőlős – tető, Tiszta – bérc, Farkas – hegy, Kakucs – liget, Kárhágó és Domos – tető ölelésében. Jellegzetes erdővidéki, miklósvárszéki település. Az első írásos említés 1459-ből származik, az akkori megnevezése az eredeti írásmód szerint Kewzeopajta. 1567-ben Felaytha néven említik, a faluban ekkor 53 porta volt.

Orbán Balázs ezt írja : Benkő Jószef szerint úgy e falu , mint a még fennebb levő Szárazajta lakói is nagyrészt egy régi, Közép Ajtán felül feküdt Kakucs nevű – valamely dulóhadjárat alkalmával megsemmisült faluból származnak. Az anyafalu neve ma is fennmaradt az ezen a helyen fekvő Kakucsi – malom nevében. Az 1567 – es regestrumban Felaytha néven szerepelt, és 53 kapuval volt bejegyezve.

A középajtai birtokok a miklósvári Kálnoky grófi család tulajdonai voltak, aki jobbágyokat telepített a falu felső részébe. Közigazgatási szempontból Miklósvárszékhez tartozott.

1914-ben Középajtának 1473 lakosa volt, és 1471 vallotta magát magyarnak. Vallási felekezet szerint 35 római katolikus, 1218 református, 169 ortodox és 35 unitárius.

A II. világháború utáni években először a rákosi járáshoz, majd a sepsi járáshoz tartozott.